Schmidt és Kovács üveges műhely
A jelenleg Kovács György által vezetett műhely Várpalota legrégebbi folyamatosan működő kisiparos műhelye, vállalkozása, így joggal kap helyet a helyi értéktárban. Az üzletet 1920-ban id. Schmidt Ferenc indította útjára, akkor még mint üveg-, porcelán- és zománcedény kis- és nagykereskedés, kerékpár gyári lerakat, valamint üvegező, képkeretező műhely. Az üzlet a Várpalotán, a mai Táncsics Mihály utcában működött egészen az 1960-as évekig, amíg a korabeli éra kisajátításai a földdel egyenlővé nem tették. Jelenleg murvás parkoló és füves domboldal van a helyén. A cégalapító tisztséget töltött be az Iparos Dalkörben, Iparos Olvasókörben, ezen kívül aktív mecénása volt a városnak, anyagi részt vállalt a templomi harangépítésben, bombakárosultak segítésében, az első világháborús emlékmű elkészíttetésében. 1948-ban több évtizedes becsületes és eredményes munkájáért az Üveg és Porcelánkereskedők és Üvegesek Országos Egylete ezüstéremmel tüntette ki. 1952-ben kereskedését a kommunista államhatalom államosította. (A Veszprémi Járási Tanács korabeli iparlajstroma szerint a többi palotai kereskedővel együtt kereskedéséről „lemondott”.) A cég ettől kezdve kizárólag a műhelytevékenységre (üvegezés, képkeretezés) szűkült, melyet apjától ifj. Schmidt Ferenc vett át, 1958-tól kezdve önálló kisiparos üveges mesterként.
Az üveges műhely 1967-ben kisajátítás miatt kényszerűen telephelyet váltott, ami a család életében is végzetes megrázkódtatásokkal járt. Ezúttal a 8-as főút mellett, a Posta utcában kapott helyet, ám az 1980-as években ezt is elérte a Városi Tanács „keze”, lebontásra került. Ekkor költözött máig meglévő helyére Várpalotán, a Marx utca 2. szám alá.
Ifj. Schmidt Ferenc üveges mester áldozatos, fáradtságot nem tűrő megszállott munkaszeretete és hivatástudata erőt adott ahhoz, hogy „maszek cég” az 1950-60-70es évek zűrzavaros időszakában is talpon maradjon, fejlődjön. Éjt nappallá téve dolgozott az akkor épülő és bővülő városi épületeken, lakossági megrendeléseken, hogy az apai örökség méltóképpen gyarapodjon. Az emberfeletti munka azonban egészségét tönkretette, így a műhely irányítását előbb felesége, Kondrik Rozália, majd 1985-ben veje, Kovács György vette át.
A jelenlegi berendezési tárgyak közül néhány eredeti bútor aktív használatban van, 1-1 eredeti megjelenésében, néhány pedig modernizálva. Ezeken kívül használatból kivont, de a család tulajdonában, elraktározva áll még fiókos és tároló szekrény. A rohamos városi építkezések idejéből üvegtároló fakkokat, dobozokat, sőt, akár még abban az időben rendelt alapanyagokat (pl. képkereteket és léceket, üvegvágókat, tükröket) találunk a műhely rejtett zugaiban.
A kisipar immár 94. éve küzd a gazdasági, társadalmi és politikai viharokkal. Fennmaradása a szakmai munkának, elhivatottságnak és alázatnak köszönhető. Id. Schmidt Ferenc mikor 1952-ben a műhely megtartása mellett határozta el magát, egy több generációra kiható döntést hozott. Míg a szocialista érában a legnagyobb kihívást az államhatalommal szembeni túlélés jelentette, jelenleg a privátszféra versenye, a multinacionális cégekkel való állandó versengés nehezíti a kisvállalkozók kézimunkát igénylő megélhetését. Bízunk benne, hogy Várpalota büszkén éli majd meg egy kisipari mesterség, az üveges mesterség 100 éves jubileumát.